A kobei földrengés olyan katasztrófa volt, amelyről mindenki azt gondolta, hogy nem következhet be. Japán második legnagyobb kikötőjét, Kobét a II. világháború bombázásai urán újjáépítették, és úgy tervezték, hogy útjai, épületei, hídjai földrengésbiztosak legyenek.

Helyi idő szerint 1995. január 17-én reggel 05.46-kor aztán nagyon sokan rádöbbentek arra, hogy ez utóbbi állítás milyen hiteltelen.
Számos egymást követő lökés rázta meg a várost olyan időpontban, amikor emberek tömege épp munkába igyekezett. A legerősebb rengés az Amerikai Földrengéskutató Intézet adatai szerint 6.9-es magnitúdójú volt a Richter-skála szerint, mégis elég volt ahhoz hogy közel 200.000 épület dőljön össze, vagy romosodjon.
Kobe útjai év vasútvonalai megsérültek és elgörbültek.
A földrengésben és következményeiben több mint 5500 ember vesztette életét, 36000 felett volt a sebesültek száma és 370.000-en maradtak fedél nélkül. Nishinomiya körzetében nagy területen megcsúszott a talaj, a földcsuszamlás 28 embert temetett maga alá.
A romosodások 90 %-a Honsu déli részétől Kobéig, illetve Nishinomiya körzetében keletkezett. Az Osakát Kobéval összekötő országút több eleme leszakadt, amikor több tucat autó és busz közlekedett rajta.

A mentőegységek túlterheltek voltak, a mentési munkálatokat gátolta az elektromos energia hiánya és a romokból felszálló fojtogató füst. A mozgást akadályozta az utak romosodása, és sérültek a vízvezetékek is, ami az oltási munkákat nehezítette. Emberek százai vártak segítséget a romok alá szorulva.
A nagy rengést követő napokban további utórengések tartották rettegésben a területen élőket.
Több ezer embernek kellett sátrakban menedéket keresnie, miközben a hőmérséklet fagypont alatt volt.
A kormányzati reakciók sokak szerint lassúak, és határozatlanok voltak, pedig az országban gyakoriak a földmozgások.
Az ország négy nagy tektonikus tábla találkozásán fekszik, és a földrengés akkor pattant ki, amikor az Eurázsiai-kőzetlemez már nem tudott tovább ellenállni a Csendes-óceáni-tábla alányomulása következtében felhalmozódó óriási feszültségnek. A földrengés hipocentruma Kobétől 20—30 km-rel délkeletre, a Nojuma-törésvonal mentén volt.

A kobei földrengés tapasztalatait felhasználva a szakemberek hozzáfogtak egy gyökeresen más szemléletmód kialakításához a területen történő építkezéssel és a földrengések pusztító erejének nagyságával kapcsolatosan.
A biztosító társaságok becslései szerint a legtetemesebb károkat a XX. Században ez a földrengés okozta, a kárérték megközelítette a 100 milliárd dollárt.

A kobei földrengés beírta magát a történelem legpusztítóbb rengéseinek könyvébe az áldozatok száma és az okozott kár alapján egyaránt.


Kapcsolódó galéria: Földrengés fotók